Stockholm

Stockholm egy nagyon szép város. Föleg majdnem 2300 km után. Pontosabban 2292,23 km után. Ez az elsö benyomás, de jöjjön inkább az elözö 2 nap eseménye.

Hétfö reggel felkeltünk hajnali 4-kor. Nagyon jó érzés volt, már amennyire jó érzés lehet hajnalban felkelni. Összepakoltunk, és minden eddigi elkészülési rekordot romba döntve fél 7 után útrakeltünk. Mármint negatív rekordot. Ilyen lassan még asszem sohasem készültunk el. De azért 1 hétnyi pihenö után mégis egészen jó idönek számít, föleg azért, mert egyedül voltunk a házban és mindent be kellett zárni, és rendbe kellett tenni. De csak elindultunk és csak úgy bizseregtek az izomszöveteim az erötöl. Tényleg volt egy olyan érzésem, hogy most robbanok, ha nem tekerek végig 30-cal, mert úgy duzzadtam az erötöl. Úgyhogy 115 km-t végigtekertünk megállás nélkül 27-es átlaggal. Mondjuk ebben benne volt egy óriási hátszélsegítés is, de akkor is szép kimondani ezt az átlagot. Csak akkor eltévedtünk egy kicsit ebben a 115 km-re fekvö városban és máris leromlott az átlagunk egészen 26,5-re. Innen már csak 60 km volt a komp, ahol meglepö élményben volt részem. Ugyanis a svéd állambácsi úgy gondolkodik, hogyha van egy út az öböl egyik oldalán és folytatódik a másik oldalon, és sajnos nem telik a költségvetésböl, hogy hidat építsen eme 2 út közé, a legközelebbi szárazföldi átkelési lehetöség pedig 50 km-rel arrébb van, akkor kötelessége INGYENESEN biztosítani az átkelést gyalogosnak, biciklisnek, autósnak, kamionosnak a komppal. Innen már csak 50 km volt a célul kitüzött város, ahová csak tekerni kellett. Csak tekerni és tekerni. Igazából nem is olyan nehéz dolog ez a biciklizés. Türelemjáték az egész. Arra megy ki, hogy kibírsz-e 10 órát a bicklin ülve és tekerve. Mi kibírtunk. Nem is egyszer. És akkor amikor ráfordultunk a tenger melletti panorámakörútra az elsö adandó alkalommal megkérdeztünk valakit, hogy hol van a következö strand, és miután megkaptuk az utasításokat, el is tekertünk oda, lesátoroztunk, megfürödtünk a tengerben, kicsit megcsíptettük magunkat a szúnyogokkal és nyugovóra is tértünk. Mondjuk a strandot megtalálni nem volt olyan könnyü, de kb 3 ember megkérdezése után sikerült megtalálni és az utolsó segítségünkkel még másnap reggel is találkoztunk, amikor felszedtük a sátrat.

Másnap reggel felkeltünk és megettük a maradék 3 szendvicsünket és maradék csokis párnáinkat, ami nem volt túlságosan elég, de elözö nap nem találtunk sehol sem boltot. (Ja és egyébként most pedig pozitív elkészülési csúcsot döntöttünk, mert 1 és negyed óra után már a bicikliken ülve tekertünk célunk felé.) Úgyhogy gondoltuk, hogy az elsö boltnál megállunk és veszünk kenyeret, mert kolbászunk volt. De annyira eldugott utakon mentünk, hogy a következö város, ahol bolt is volt nagyjából Stockholm volt. Úgyhogy miután kompoztunk mégegyet ingyér és majd kilyukadt a hasunk, kb 8 km tekerés után találtunk egy kávézót, ahol inkább vettünk szendvicseket, minthogy szenvedjünk még 30 km-t. Mert az a 8 km a túra legrosszabb táva volt. Lyukas hassal tekerni egyenlö az erö nélküli tekeréssel. De miután újra kaptunk némi energiát már sokkal könnyebb volt és máris Stockholm külvárosában találtuk magunkat. Itt egy kicsit eltévedtünk, Mert nem találtuk meg elsöre a kompot. A hiba annyi volt, hogy egyetlen egy helyen elfelejtettem a papíromon jelezni, hogy jobbra vagy balra kell fordulni és persze, hogy rossz irányba fordultunk. De egy kis keresgélés után odataláltunk, viszont itt már fizetni is kellett személyenként kemény 250 Ft-ot biciklivel együtt, mert hiszen más módja is van a szigetre jutásnak és nem is túl nagy kerülövel, mármint autós szempontból nézve. De azért ki tudtuk fizetni ezt az igazán megterhelö összeget. nem is tudom, hogy a Váci Révért mennyit kell fzetni. Talán 3-szor ennyit? Átértünk a komppal és egy kis tekerés után Drottningholmban találtuk magunkat, ahol a királynéni és kedves férje lakik. Mármint nyaral. De most ott volt a zászló a tetején, úgyhogy most talán ott tartózkodtak. Ott megettük gumicukor forrásunk utolsó darabjait és nekiveselkedtünk az utolsó 15 km-nek. Itt sem tévedtünk el, köszönhetöen kifinomult navigácios technikámnak, hanem meg is érkeztünk célunkhoz biztonságban, de fáradtan. Elözö nap 2-szer annyit mentünk, de feleannyira sem fáradtam el, mint ezen a napon. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire is szép a matematika. Elözö nap 2-szer annyit mentünk, vagyis ezen a napon az egész út harmadát tettük meg. Így lesz ugyanaz a 2 és a 3. Hát nem gyönyörü?

Akkor ezen eszmei gondolatokkal búcsúzom is, hiszen még sok dolgunk van itt ebben a városban, hiszen kint süt a nap, és vár minket a sok látnivaló. Stockholm egy nagyon szép város. 2300 km nélkül is.