Újra otthon

2009 július 15-én felkeltünk és azon kívül, hogy Harry Potter 6 premier volt, már csak 2 nap volt hátra a megérkezésig. Vagy jobban mondva 1 éjszaka. Sokkal jobban hangzik. Elhagytuk Malmö csodás városát és máris útban voltunk Eksjö csodás városa felé. Egy kisebb fajta úton eljutottunk Lundig, ahol kanyarogtunk-csavarogtunk, még szerencse, hogy nálam volt a térkép és nem tévedtünk el, mert lett volna rá lehetöség. Majd az utunkba pottyant egy E22 nevezetü út, ami 2 sávos autótút volt, de mivel ezen összesen 7 km-t kellett menni, megkockáztattuk, hogy rámegyünk, mert más út nem volt. És tényleg nem volt még kerülöúttal sem. A svéd rendöröknek pedig azt hiszem szabadnapjuk van hétfön-szerdán-pénteken. Meg hétvégén is. Úgyhogy egy dudálással megúsztuk az utat, de annak is magyar rendszáma volt, a biciklim hátulján pedig ott a magyar zászló. Az óriási forgalomban pedig simán használták a belsö sávot elözéskor az autók. A lényeg, hogy negyed óra után már le is jöttünk az útról, és folytattuk az tekerést. Csodás tájakon áttekerve ebédkor megálltunk egy bizonyos gyorsétteremnél, aminek nem mondom ki a nevét, de egészségtelen kaját árulnak, viszont nagyon finomat. És mivel spóroltunk a kompon, a kempingen, így úgy határoztunk egy kicsit kirugunk a hámból és ott ebédeltünk. Nagyon jól esett és már tekertünk is tovább, hátszéllel 30 km/h-val. Már hajtott minden. Majd letértünk az útról a nap vége felé és el kezdtünk keresni egy tavat egy erdövel. Úgyhogy egyszercsak elfordultunk jobbra és egyszercsak találtunk egy kényelmes helyet pihepuhamohával terítve,a fenyöfák illatában. Letáboroztunk majd elbicikliztünk a tavacskához, ahol megmártóztunk, és máris nyugovóra tértünk este 8-kor.



Másnap addig aludtunk amíg bírtunk ez pedig reggeli 10 órás kelést jelentett. 14 óra alvás. Úgyhogy fitten és üdén vágtunk neki délben az utolsó 120 km-es szakasznak. 80 km-nél még pihentünk egy utolsót, majd már csak a megérkezös sms-k miatt álltunk meg egyszer-kétszer. De lényegében ekkor már ismerös tájakon szágoldoztunk át ismét csak hátszéllel, ahogy Dánia óta szinte végig. A lényeg, hogy megérkeztünk és most már itt leledzek szívem csücskében. Sajnos Szívemcsücske nélkül. Viszont nagyon kedvesen fogadtak, tegnap már egy ismerösömmel is találkoztam, ma sokáig aludtam és 3-kor lesz eligazitás a versenyrendezéssel kapcsolatban, úgyhogy addig bemegyünk a városba és tekergünk egy kicsit.



Jó újra itt lenni.