Szombaton még csak egy esti megnyitó volt és az ifiváltó a fötéren, úgyhogy az igazi munka csak vasárnap kezdödött. A tervezet szerint 14:00-17:00-ig árultunk friss gumicukorfonalat. A valóság szerint odamentünk háromnegyed 2-re, ami mint utólag kiderült pont a helyes idöpont volt. Pedig nem is mondták. Én mar érzem ezeket a dolgok hogyan müködnek itten. A lényeg, hogy nem volt svéd telefonszámom, mert a régi számomat inaktiválták, emiatt lényegében elérhetetlen voltam. Ami nem volt túl jó érzés, mert én sem tudtam elérni senkit. Már pedig az elég drága, ha csak a magyar telefonomat használom. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mekkora lesz a számlam, amikor hazaérek. Tehát pont idöben ott voltunk, amikor elkészítettük a beosztást. Az igazit. Tehát az a 2-töl 5-ig dolgozás csak ilyen elötervezet volt. Úgyhogy az aznapi munkát 4-töl 6-ig, valamint 8-10-ig végeztük. Nagyon izgalmas volt gumicukrot árulni. Tényleg. Föleg, hogy csak ilyen rövid idökre.
Aztán hétfön volt a kemény napunk. Merthogy a tervezet szerint reggel 7-töl délután 1-ig a parkoló autókat igazgattuk volna, 2-töl este 9-ig gumicukrot árulunk aztán pedig este 10-töl reggel 6-ig szolgálunk és védelmezünk holmi embereet a kempingben. Ebböl ami megvalósult az egy parkolózás reggel 6:25-töl 12:15-ig és az éjjeli örség. Merthogy ne dolgozzunk annyira sokat nem osztottak be gumicukrozni. Nehogy belerokkanjunk. A parkolózás a világ legunalmasabb es legborzasztóbb munkája. Volt egy út. Attól úgy 500m-re a parkoló. Addig egy a föútról leágazó mellékúton kellett menniük az autósoknak. Én pedig ott álltam ezen az úton és az volt a feladatom, hogy ne engedjem az autókat hamarabb leparkolni, lekanyarodni, stb. Ez annyiból állt, hogy egész nap egy helyben álltam és ha olyan kedvem volt felemeltem a kezemet, mit Toldi Miklós, csak nekem a farúd végén még egy P betü is volt. De igazából nem volt olyan nagy forgalom, úgyhogy nagy unalmamban gabonaköröket rajzoltam a mezöre, csak a gabonakör közepére még azt is beleírtam, hogy Boti. Monumentális és müvészileg kifogásolhatatlan alkotást alkottam. Amint végeztünk mentünk haza és aludtunk néhany órát, hogy az éjjeli örködést kibírjuk. Azért 8 óra az mégis sok. Aztán amikor 10-kor kiosztották a feladatokat, szívem számára nagyon kedves helyre soroltak be, ugyanis a fötéren kellett a színpadot felügyelnem. Az én föteremen. Az én jól megszokott teremen, ahol annyi boldog pillanatot töltöttem el. Úgyhogy odamentünk és akkor még böven próbálták a hangtechnikát, úgyhogy csak olyan éjfél körül maradtunk magunkra, de addig is meglátogatott minket Björn, aki elszórakoztatott minket fél 1-ig. Óriási volt újra látni és még a színpadon is bicikliztünk egyet nagy felügyelés közepette. Meg persze rengeteget szórakoztunk. Azért a fél 1 és fél 6 közötti idöszakot szívesen átugrottam volna, de amikor el kezdett fázni a lábam, akkor gyorsan sétáltam egyet, majd amikor olyan 5 körül már nem bírtam nyitvatartani a szememet, akkor becsuktam. Ébren voltam, mert ülöhelyzetben képtelen vagyok elaludni, ahhoz nem voltam elég fáradt, de a szememet nem bírtam nyitvatartani. Úgyhogy úgy éreztem magam, mint aki megvakult. Csukott szemmel öriztem tovább az egyébként is nagy veszélynek kitett színpadot. Merthogy egy árva lélek nem közelítette meg egész este. A legnagyobb esemény az volt, amikor egy süni szaladt át a fötéren. fél6-kor szabadok lettünk és mentünk is haza, hogy feküdhessünk és aludjunk. Aznap természetesen szabadnapot kaptunk, mert már így is sok volt a munka.
Szerdán újra gumicukorárulás volt a feladat, méghozzá délután 6-tól este 9-ig, úgyhogy aznap délelött meglatogattuk kedvenc családomat Nässjöben. Nagyon jó volt újralátni öket és akármilyen furcsa, de legóztunk egy hatalmasat. Olyan buszt építettem, hogy annak ország-világ csodájara jarhatna. De aztán haza kellett jönnünk, hogy elmehessünk dolgozni a kemény munkába. Úgyhogy végigrobotoltul azt a kemény 3 órát.
Csütörtökön délután 2-töl 6-ig dolgoztunk, mert este 8-kor meglátogattuk öreg barátunkat, Harry Pottert. A filmet végignéztük nekem tetszett, bár túl sokszor láttam a fehér Gandalfot Dumbledore helyében, de összeségében egy jól sikerült filmet hoztak össze.
Pénteken pedig az utolsó munkanapunkra ébredtünk, ahol az eddig napokat magasan meghaladó óraszámban kellett gumicukrot árulni. Méghozzá délelött 10-töl egészen 2-ig. Ez volt a legunalmasabb idöszak, mert alig voltak emberek, de túléltük, aztán pedig célbadobósat játszottunk és jutalmunk egy adag knäckebröd volt, az a ropogós kenyér. Már ezért megérte ott maradni. Ezzel befejezödött karrierünk eme nagy esemény alkalmából. Úgyhogy megfáradtan, kimerülten kellett ma este kialudnunk magunkat. De azért még tegnap este csak benéztem ismerösökhöz egy dinnyeevésre, amiböl este fél 12 körül értem vissza.
Ma pedig már tervezem az utat Stockholmba, ami majd ott jobbra fenn lesz látható, ha lesz valami konkrétum. Egyre konkrétabb lesz egyébként.
És akkor még egy pár szó a mindennapokról: Teljes ellátásban részesülunk, arany életünk van itt Agnetáéknál.
Csak az internet akadozott egy ideig, azért nem jelentkeztem eddig. Ugyanis a ház egy részét kiadták erre a hétre egy családnak. És a háznak abban a részében van a számítógép is. Így csak 5-10 percekre tudtam odamenni, ami a levélelolvasásra elég volt, viszont írni már nem tudtam. És most 2 napja jött rá Agneta, hogy hiszen neki van egy laptopja, amin tudunk netezni, hiszen vezetéknélküli a net a házban. Úgyhogy tegnap óta újra van kapcsolatom az otthoni külvilággal es így életjelet is tudok adni magamról. Máris sokkal barátságosabb így.
Legközelebb nem tudom mikor jelentkezem, de akkor holnapután indulunk Stockholmba és kedden este már a világ egyik legszebb fövárosába fogunk aludni. Dejó is lesz.
Valószínüleg az útvonalteljesítés dátumai felcserélődtek az utólsó két napot illetően, gondolom.
VálaszTörlés